Kalandok a Linux világában

Mint alább írtam, igen csak pórul jártam a 11.04 es Ubuntuval.

Többnyire VGA problémáim vannak a mai napig is. Történtek azért előre lépések, szóval már nem katasztrofális a helyzet. Amit tettem az ügy érdekében, az az, hogy leszedtem a legújabb Catalyst drivert az ATI-tól és telepítettem. Itt azért csendesen megjegyezném, hogy a disztró frissítés előtt is ez a Catatlyst volt felrakva, és gond nélkül üzemelt.

Miután ment rendesen az 3d gyorsítás, rögvest kaptam az arcomba egy vadonat új grafikus felületet, ami kb 5 perc alatt az őrületbe kergetett a kezelhetetlenségével, és erőforrás igényével. Mint megtudtam, ez az új felület a Unity, ami eddig azért nem bántott engem, meert 3d gyorsítás hiányában nem kapcsol át erre a rendszer. Kicsit fórumozgattam, és megtudtam, hogy rajtam kívül még elég sokan gondolják úgy, hogy az Unity használhatatlan, ezért gyorsan vissza is váltottam a jól megszokott Gnome felületemre, és ezt az új förmedvényt el is távolítottam a gépről.

Tehát volt már jól belőtt 3d kártyám, működő X szerverem. Akár elégedett is lehettem volna, csakhogy azt vettem észre, hogy minden alkalmazás grafikus megjelenítése nagyon szaggatott, a görgetések lassúak, az ablak mozgatása darabos, de ami nekem mint fejlesztő a legzavaróbb, hogy miközben képelek a karakterek lassabban jelennek meg mint ahogy írom őket, pedig nem vagyok egy gyors és gépíró. Jött a szokásos fórumozás, és azt láttam sokan vannak velem egy cipőben. Rendre végigpróbálgattam a felsorolt tippeket, egy sem jött be közülük. Ahogy az ATI honlapját nézem nem sűrűn adnak ki új drivert, szóval  ebben sem bízhatok.

A megoldás az lett, hogy letiltottam az ATI drivert, és 3D gyorsítás, vagyis jelen esetben 3D lassítás nélkül használom a gépet. Ha rokon gyerek érkezik, aki játszani akar, akkor visszakapcsolom, ha elmegy akkor letiltom.

Nemrégiben beszámoltam a munkahelyi gépemen történt disztribució frissítés utáni kálváriáról. Azóta sikerült helyreállítani a rendszert és nincs is semmi gond.

Tegnap úgy döntöttem mivel elég idő telt el a 11 es Ubuntu megjelenése óta ahhoz, hogy annak gyerekbetegségeit kijavítsák, megpróbálom az otthoni gépemen is a verzió váltást. Nem túl meglepő módon most is alaposan megszívtam.

A folyamatot tegnap este indítottam, ami során nem is volt semmi probléma kb 2 óra alatt meg is volt az upgrade.

Jött az újraindulás ami után nem indult a rendszer. Az Ubuntu logo még bejött és a kis bitkolbász mászott felfelé, azonban egy idő után leállt, átváltott konzolra és ennyi.

Mivel konzol volt, kicsit nézegettem dolgokat, és azt láttam, hogy az X szervert nem tudja indítani de a rendszer maga megy. Régebben sokat szívtam az X-szel, ezért volt némi fogalmam miket is lehet csinálni, azonban akkoriban még XFree akármi volt most meg már XOrg van, amiben semmi sem volt meg amiket én kerestem. 

Szerencsére volt egy Live CD-m amiről bebootolva tudtam netezni, és megoldást keresni a problémámra. Sok mindent kipróbáltam, de végül az lett az üdvözítő megoldás, hogy az xconfig fájlban a drivert át kellett írni fglrx - ről ati -ra. Ezek után már elindult az x szerver.

Ezzel a folyamattal körülbelül éjfélkor végeztem, ezért nem volt időm megnézni, vajon mi fosshatta még össze magát, amit hirtelen találtam, az az hogy a flash videók többszörös sebességgel kerülnek lejátszásra. Ennek a feleségem nem nagyon fog örülni, azon hogy nem megy a youtube rendesen már egyszer majdnem le lett tiltva otthonról a Linux. Ezen mondjuk annyira nem estem kétségbe, mert ha lesz egy kis időm majd downgrade -elek egy régebbi működő flash driverre, és ez szerintem elég lesz.

Ami viszont veszélyesnek tűnik az az, hogy ha bármilyen képernyőváltást eszközök, pl ctrl+alt+Fx el próbálok átváltani konzolra, vagy kijelentkezek, vagy felhasználót szeretnék váltani, akkor az egész gép meghal. Nem tudom hogy csak az X hal meg vagy minden, mivel nem tudok átváltani a konzolokra sem, csak azt látom hogy a monitor fekete, és bármit nyomkodok nem történik semmi CTRL+ALT+DEl re sem, pedig erre mindíg újra szokott indulni. Szóval ha olyan bátor vagyok hogy fent említett használati esetek közül kezdeményezem valamelyiket, akkor csak a gép kikapcsolásával tudom orvosolni  a fellépő hibát.

Szóval ennyit a verzióváltásról.

Mint utolsó bejegyzésemben írtam, a 11. es verzió update-je folyamatban van.

Minden futott simán, semmivel ne akadt probléma, a rendszer teljesen stabilan, az emlegetett random lefagyások megszűntek.

Nagy újításokat nem fedeztem fel egyelőre az új verzióban, azonban a reklámszövegben emlegetett általános gyorsulást nem tapasztalom, de cserébe általános lassulást igen. Persze ez nem olyan mértékű lassulás ami zavaró lenne, de azért érezhető. 

 Jó régen nem írtam semmit, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy nincsenek különösebb problémáim a Linux-val, ami apróságok meg vannak, azokat megszoktam és együtt tudok velük élni.

No de tegnap:)

Frissítés kezelő szólt, hogy van új kernel jó lenne leszedni. Meg is tettem. Látszólag minden rendben is volt, azonban véletlenszerűen elkezdett fagyogatni a gép. Teljesen random időközönként teljesen lefagyott, semmire nem reagált.

Elég gyanús volt, hogy az update okozta, ezért gondoltam meneküljünk előre. Mivel nekem egy 10.4 LTS van telepítve, gondoltam befrissítem a 11-es Ubuntura. El is kezdtem, de a frissítés kezelő csak a 10.10 -re váltást ajánlotta föl. Gondoltam sebaj talán ez is megoldja a gondot, meg gondolom több lépcsőben lehet felupdatelni 11-esre.

Elindítottam a disztro updatet. Gyors a hálózat hamar le is rántotta azt az 1 GB-t amit telepíteni akart. Ezután el is indult a folyamat ................

Egyszer ránéztem kb fél óra elteltével, és azt láttam, hogy az a fagyás aminek az elhárítása miatt elkezdtem a frissítést ismét bekövetkezett, ami egy verzió váltás kellős közepén elég kellemetlen.

A gépen csak a kikapcsolás segített, mivel semmi másra nem reagált. Ez után mivel gondoltam, hogy egy frissítés közepén történt lehalás után igen nehézkes lesz az újraindulás ide is hívtam egy Linuxban jártas kollégát, hogy felügyelje a folyamatot.

Nem volt mit felügyelnie, mert a rendszer többé nem indult el, a Grub-ba sem tudtunk belépni, nagyjából semmit nem tudtunk csinálni, csak nézni az Ubuntu feliratot, de azt is csak valami elbaszott karakterkészlettel kiírva.

Kis szenvedés után előkaptunk egy Ubuntu telepítő CD-t, amiről sikerült úgy, ahogy konzol módban elindulnunk.

Itt végre kiélhettük magunkat, minden szükséges apt és dpkg parancsot lefutattunk, de mivel hálózat nem volt, és nem is tudtuk feléleszteni, nem minden update és upgrade sikerült, de azért pár csomag, ami le volt töltve már, az települt, vagy újraconfigolta magát.

Ezek után újraindultunk CD nélkül és lássunk csodát bebootolt, és több kevesebb hibával működött is. Persze a frissítés kezelő folyamatosan nyafogott, hogy nagyon nincsenek rendben a csomagok. Itt futottam pár kört mire nagyjából helyre is jött a rendszer. Elmondhatjuk, hogy olyan állapotba sikerül hozni a rendszert, mint az volt a frissítés megkezdése előtt, annyi különbséggel, hogy most már 10.10 es Ubuntu van a gépen.

Tehát ez volt tegnap délután. Ma reggel indítom az új 10.10, már minden rendben van vele rendszeremet, és kb 1 óra munka után ugyanúgy kifagyott, mint ami miatt ez az egész kálvária elindult.

Tehát összegezve, el töltöttem kb 4-5 órát a rendszer frissítésével, és ugyanott tartok mint ahonnan indultam.

Sebaj, Most elindítottam a verzióváltást 11.es Ubuntura, ami éppen folyamatban van miközben ezt írom.

Nem adom fel:)))))

Az eheti Linux frissítések egy kicsit rosszul sikerültek.

Először a munkahelyi 64 bites Ubuntuval szerelt gépemen jelentkeztek problémák. Csütörtökön bejött az aktuális frissítés, ami után a mysql szerver elérhetetlenné vált, amit csak jó idő forumozás után, a privilégiumok resetelésével majd újra kiosztásával tudtam csak orvosolni.

A mai napon az itthon 32 bites Ubuntura is megérkezett a frissítés, ami után meg is szűnt a hálózat. Bármit is csináltam nem tudtam kapcsolódni a hálózatra.

Kis kínlódás után eszembe jutott, hogy pár hónapja hergeltem valamilyen config filét, mert egy akkori frissítés után eszméletlenül belassult a hálózat. Akkori fórumozásaim során kiderült, hogy az ipv6 bekapcsolt állapota okozta a lassulást ezért ezt letiltottam. Na mivel ez most eszembe jutott, szerencsére emlékeztem akkor mit állítottam át, ezért ezt most visszacsináltam, és lássunk csodát, ment is a hálózat egy újraindítás után.

Ha valakinek nincs kedve visszakeresni a blogon, hogy akkor mit módosítottam akkor itt most leírom mit kell visszacsinálni.

Akkor a  /etc/sysctl.conf file-ba a következőket kellett beilleszteni:

net.ipv6.conf.all.disable_ipv6 = 1

net.ipv6.conf.default.disable_ipv6 = 1

net.ipv6.conf.lo.disable_ipv6 = 1

Na most ezt kellett kivenni, hogy menjen a net.

Remélem a lassulás nem tér vissza, ami miatta anno ezt az egészet el kellett követnem.

Javában zajlik a nagy böngészőháború, aminek ma én is áldozatává váltam. Ugyan ez nem tartozik semmilyen téren a Linux témakörhöz de valahogy ez nagyon kikívánkozik belőlem.

A munkán webfejlesztő. Aki ezen a területen dolgozik az tudja, hogy micsoda küzdelem van a böngészőkkel a mi szakmánkban, mennyire rugalmasan tudja minden cég értelmezni a webes szabványokat. Ha összeadnánk a világ webfejlesztőinek mennyi munkaideje megy el arra, hogy működésre bírja a webalakalmazását minden böngészőben, akkor az egy nagyon nagy szám lenne.

Előre bocsájtanám hogy én Crome párti vagyok, azonban az alapértelmezett böngészőm mégis a Firefox, mivel jelenleg a fejlesztéseim nagy részét GWT-ben készítem, és tapasztalataim szerint az FF ugyan nem olyan gyors mint a C azonban jóval gyorsabb mint az IE, azonban furcsa módon a GWT fejlesztői debug módja a C-ben használhatatlanul lassú. Ez azért is különös, mivel a GWT és a Chrome is Google termék, tehát eléggé elvárható lenne hogy a debug mód C -ben használható legyen, de nem így van.

Lényeg a lényeg hogy telepítettem. Először FF-et. Az tisztán látszik, hogy felülete erősen a Chrome-ra hajaz, de ez nem is lenne baj. A baj ott van, hogy ami miatt eddig használtan, a GWT debug, az minden egyes indításkot a böngésző összeomlásához vezet, tehát nem tudom most már ezt használni mindennapi munkám során.

Ez után telepítettem az IE-t. A másik két browser kevesebb mint egy perc alatt felment, de az IE természetesen ebben is szeret kilógni a sorból, és ismét sikerült is neki. Jó sok percig telepítgetett, majd közölte, hogy a Windowst újra kell indítani. Na ebbe szépen bele is halt a Windows, csak kikapcsolni lehetett miután vagy 5 perce nem válaszolt semmire. Újraindítás után a felületről kiderült, hogy ez is a C-t utánaozza, viszont tele van apró idegesítő dolgokkal, és szerencsére a GWT debug még mindíg használhatatlan, valamint a web fejlesztőket segítő kiegészítője, meg sem közelíti a C ben vagy az FF-ben rendelkezésre álló eszközöket. Azt már nem is említem, hogy van olyan webes alkalmazásunk, ami meg sem nyekken IE9-ben, szóval ez a böngésző sem jöhet számításba.

Lényeg a lényeg, hogy a nagy beharangozók és igérgetések ellenére, jelenleg egyedül a Chrome-ot tudom használni a munkám során, de ha debugolni kell akkor azt is csak alig alig. 

Elmúlt postjaimban van két dolog amihez írnék még egy két infót.

A silverlight-os oldalakkal kapcsolatban, újabb Moonlight frissítések érkeztek az autoupdate-el, és azóta mennek a silverlight-os oldalak.

A JasperReport shell scriptjével kapcsolatban, saját tapasztalat, hogy a WinSCP nevű program hajlamos a Linuxra feltöltött file-ok sorvég karaktereit minden kérdés nélkül kicserélni, de ennek ellenére ahogy én is kipróbáltam a feltöltött scriptet, ezt megtehették volna a Jasperes fiúk is, és akkor ahogy én is láttam hogy nem megy  a saját szkriptem, ők is észre vehették volna a hibát. 

Néhány hete vettem észre egy elég zavaró jelenséget az Eclipse használata során. Pontosabban mivel mivel az Eclipse megjelenítéshez SWT -t használ gondolom ennek lehet a problémája. 

Először a munkahelyi gépemen futottam bele, amin egy 64 bites Ubuntu fut, hogy ha az éppen aktuális megnyitott ablak az Eclipse, és a gépen bekapcsol a képernyővédő, akkor miután újra használni akartam, az Eclipse semmilyen hotkey-re nem reagált, és csak a program újraindítása oldotta meg a problémát.

Nem nagyon zavart a dolog, mivel a munkahelyen a Linuxos gépet csak speciális esetekben használom.

Azonban néhány hete ugyanez a probléma jelentkezett otthon is a 32 bites Ubuntuval szerelt gépemen. Na ez már zavar mivel azon szinte minden nap használom az Eclipse-et.

Kis odafigyeléssel együtt lehetett élni a problémával, konkrétan ha ott hagytam a gépet, mindíg átváltottam valami más alkalmazás ablakára.

Most azonban tovább romlott a helyzet, és nagyon zavaróba csapott át.

A jelenség annyira elfajult, hogy mostmár nem csak a hotkeyek nem működnek screensaver után, hanem egyáltalán nem reagál semmilyen billentyűzet eseményre.

Tovább nem tudtam együtt élni ezzel, ezért jött a szokásos fórumozás, ahol kiderült hogy ismert bug, ezért leszedtem az összes Eclipse update-et, de nem oldódott meg a probléma.

Egyelőre ennyire jutottam, remélem lesz megoldás, de nem szeretnék erre most időt elbaszni, inkább várom a következő frissítést.

Mint eddigi bejegyzéseimből látszik, rendkívül kitartó ember vagyok. Igen sok órám ment már el arra, hogy wine -val elindítsak a Starcraft II-t. Ebben igazából az a vicces hogy nem is érdekel ez a játék, csak mivel erről bizton állították sok helyen, hogy tuti elindul Linux alatt, ezért próbálkozom ezzel.

Most PlayOnLinux a fő kutatási területem ezen a téren már jó ideje. Körülbelül egy hónapja telepítettem a POL on keresztül az SCII -t, azonban nem meglepő módon nem indult el. Konkrétan az update-ek beszerzése során mindíg lehalt, azonban mivel mindíg máshol állt le a folyamat, ezért minden nap egyszer megpróbáltam, hátha egyszer végig megy.

Tegnap megtörtént a csoda és végigment az update. Nagyon megörültem, ezért gondoltam gyorsan ki is próbálom. Szerencsére éppen itt volt kollégám aki nagy Starcraftos, ezért át is adtam neki a terepet. A játék indult simán. Az intro szép meg minden. Maga a tényleges játék is elindult amin nagyot csodálkoztunk. Kevés játék után megállapítottuk, hogy most már stabilan fut a játék, az egyetlen probléma, hogy ha nem a legalacsonyabb grafikai beállításokkal megy akkor elég szaggatós. Pedig itt ez a munkahelyi gép, ami 4 magos rendszer 8Gb RAM-mal és NVIDA GeForce 8400 videó kártyával, ami azért annyira nem gyenge gép, hogy csak a legbutább grafikát tudja.

Aznapra be is rekesztettük a próbálkozást, azzal a mondással, hogy majd ma feltolok egy Linuxos Nvidia drivert, és akkor tuti nem fog szaggatni.

Na ezt ma meg is tettem jöjjenek a nem túl jó tapasztalatok.

Elsőre a disztibúcióban lévő NVidia zárt meghajtót telepítettem. Fel is ment, a menüben meg is jelent az Nvidia control center, azonban ha el akartam indítani, akkor egy hibaüzenet kaptam a pofámba, hogy valami gáz van a driverrel.

Sebaj, leszedtem, majd az Nvidia oldaláról letöltöttem a legújabb Linuxos drivert. Feltelepítettem, ami után már működött a control center. Nem nyúltam semmihez nehogy tönkretegyem, majd elindítottuk a játékot. Továbbra is szaggatott, de ha nem vettük magasabbra a grafikai beállításokat, akkor elfogadhatóan futott. Kicsit játszottunk, és meglepő módon még tetszett is.

Kilépés után újraindítottam a gépet, és innentől jött a fekete leves. Az Ubuntu nem indult, csak egy hibakezelő menüt adott, ami szerint gáz van az X configgal, mit csináljon. Én az Xserver újraindítását választottam. Újra is indult, be is jött a login képernyő, azonban bejelentkezés után teljesen szétcsúszott az egész rendszer, és valami megdöbbentő lassú volt még az egér mozgatása is. El akartam jutni az egérrel az NVidia control centerig, de még mielőtt rákattinthattam volna, az egész gép lefagyott, és többé semmire nem reagált. Kikapcsoltam majd újra be. Ismét a hibakezelő jött be, hogy szar az Xserver beállításom mit csináljon. Most az újrakonfigurálást választottam, ami után majdnem eldobtam az agyam, mert neki az újrakonfigurálás azt jelentette, hogy  egy szövegszerkesztőben megnyitotta az xconfig fájlt, és csináljak vele amit akarok. Ezen nagyon felháborodtam, mivel nem sok kedvem volt egy több száz soros szöveges konfig állományban hibát keresgetni, pláne úgy hogy azt sem tudom mit keresek, ezért bezártam az egészet.

Megint újraindultam, ami után a lehetséges válaszok közül most a vissza az alapértelmezett beállításokhoz opciót választottam, minek hatására az újonnan telepített driver le lett tiltva, és ezek után a rendszer simán indult.

Tehát: felraktam a kártya hivatalos driverét, minek hatására a játék semmivel nem lett gyorsabb, azonban az oprendszer összeomlott, és csak egy órás kínlódás után tudtam helyrehozni, úgy hogy letiltottam a felrakott meghajtót.

Mi lehet ennyire szar? Az operációs rendszer, vagy a meghajtó program?

A Skype napi használatáról szeretnék ma  értekezni Linux operációs rendszer alatt. Szeretném másokkal is megosztani milyen kényelmes és egyszerű dolog ezt az alkalmazást használni, Ubuntun.

Szóval, ha tudom előre hogy én ma Skypolni szeretnék, akkor arra jó előre fel kel készülnöm lelkileg és technológiailag. 

Hogyan is zajlik ez:

Bekapcsolom a gépet, majd elindítom a Skype alkalmazást. Mivel tudom már tapasztalatból, hogy ha csak úgy várnám a hívást paraszti módra, akkor nem nagyon járnék sikerrel, ezért a következő tortúrán kell minden egyes alkalommal átmennem.

Mivel tudom, hogy a mikrofon nem fog működni, ezért azonnal egy hívástesztelő szolgáltatással indítok, ahol a kedves női hang ezredszer is ismerteti velem a hívástesztelő működését. Felmondom a már rutinból mondott teszt szöveget, ami a visszajátszás során fél másodperces zajjá konvertálódik, ami ugyebár nem az elvárt eredmény. Ez után kilépek a hívástesztelőből, majd a Skype ból is, ami nem sikerül mert lefagy. Ha ez megvolt, akkor kijelentkezek, amikor is az Ubuntu megkérdezi ki akarom e lőni a lefagyott Skypot, amire én igent mondok. Ezek után újra bejelentkezek, és ismét elindítom az alkalmazást. Ilyenkor már nem fagy le, viszont körülbelül negyedik ötödik próbálkozásra megy csak a hívástesztelő, ami viszont ekkor már megfelelően visszaadja a hangomat. Ha ez megvolt, akkor már nyugodtan várhatom a Skype hívásaimat, ezek után azokat már sikeresen le tudom bonyolítani.

Tehát ha előre tudom, hogy ma Skype on fog valaki keresni, akkor egy 15 perces rákészüléssel ez sikerülni is fog. Ha valami pimasz alak, csak úgy meglepetés szerűen előre be nem jelentve rámcsörög, akkor az kénytelen pár perc múlva visszahívni, amit én cseten tudok neki megírni, hogy ennyi idő amíg belövöm a hangot legyen türelemmel.

Szóval ilyen egyszerű ez mint minden Linux alatt:)

Kezdjük a bosszantó dolgokkal.

Tegnap szükségem volt az IReport nevű java-ban írt alkalmazásra, sajnos történeti okok miatt ebből nekem a 3.0 as verzióra van szükségem, ezért ezt töltöttem le. Nem tudom számít e, de tájékoztató jelleggel azért leírom, hogy ez az alkalmazés JasperReport sablon file-ok grafikus szerkesztésére való. Tehát letöltöttem, kicsomagoltam. Mivel ez egy java program nincsenek platformfüggő változatati, hanem a jar file-ok mellett van egy exe, egy bat, és egy sh amivel minden oprenszeren indítható a program. Gyorsan ki is adtam a parancsot sh iReport.sh. Természetesen a program nem indult kiírt egy vagon hibát. Jöjjön akkor a megszokott fórumozás, ahol megtudtam, hogy az sh -ban a sortörés jelek illegális karakterek és ezen hal el a dolog. Jó, akkor megnyitottam az sh file-t és minden sortörés karaktert kicseréltem egy valid karakterre. Újra megpróbáltam elindítani, de most meg az volt a gond, hogy nem találta meg a jvm-ben lévő tools.jar-t amire neki szüksége lenne. Nembaj bemásoltam neki a saját lib mappájába a hiányolt jar-t. Ezeke után már tovább jutott, de ClassNotFoundExceptiont kaptam, és a progi nem indult. Mivel java programozó lennék ezért gyorsan rájöttem hogy valami jar hiányzik megint, ezért megnéztem mit is csinál ez a shell script tulajdonképpen. Mint kiderült pontosan azt csinálja, hogy beállítja a classpath -t hogy minden szükséges erőforrás elérhető legyen a progi számára. Kicsit debugoltam a scripten, és azt láttam, hogy a script nem tudta megállapítani melyik könyvtárban is vagyunk tulajdonképpen ezért nem tudta a classpath-t sem beállítani. Erre én azt léptem, hogy bele hardkódoltam a scriptbe melyik mappában vagyunk. Újabb kísérlet, újabb kudarc. Tovább elemezve a scriptet észrevettem hogy most már jó az alap mappa amit én beleírtam, azonban ezután a script ehhet hozzáfüzi ezt './../lib' ami miatt tulajdonképpen kilépve a mappából szintén nem találja a lib könyvtárat. Ezt is javítottam, ami után tökéletesen indult a progi nem volt vele semmi baj.

Ezekből azt a következtetést vontam le, hogy a program fejlesztői kb 0 percet szántak a Linuxos script megírására, az valószínűleg Windowson írták meg emlékezetből, és soha ki nem próbálták hogy működik e.

A másik felhúzós dolog az Eclipse területén ért. Szükségem volt egy második Eclipse példányra, ami teljesen elkülönül az eddigi Eclipsemtől, tök más beállítások tök más workspace stb. Ez Windows alatt simán ment, ezért fel sem merült bennem hogy probléma lehet. Fel húztam a második Eclipset, majd bekonfiguráltam és nagyon örültem milyen gyorsan megvoltam a dologgal.

Meglepetés akkor ért, amikor elindítottam a régi Eclipset, és láttam hogy minen el van benne baszva, ami csak el lehet. Miért is? Egy dologra tudok tippelni, mégpedig hogy létrejött valami working dir .eclipse vagy hasonló, ahova dolgozik az Eclipse és mindkét példány ugyanazt használta, tehát az új Eclipse felülvágta a régi beállításait.

Amin nem lepődtem meg. Van ugyebár a Microsoft csodálatos alkotása a Silverlight. Az MS természetesen nem supportál más op rendszereket, de szerencsére létezik egy Moonlight open source project, ami linux alatt is megeszi az SL oldalakat. Ez a Moonlight működött is egy ideig, azonban az új verziójú Silverlight ot már nem tudta kezelni, ezért az ilyen oldalak számomra pár hónapja nem elérhetőek. Tegnap az autoupdate-vel beérkezett egy Moonlight frissítés. Gondoltam hátha most megint menni fognak ezek az oldalak. Nem mentek. Nem lepődtem meg.

Itt azért csendben megjegyezném, hogy lehet valaki olyan hülye, hogy olyan eszközt válasszon webes alkalmazások fejlesztésére, ami platformüggő dolgokat tartalmaz.

Kicsit szokás szerint forumozgattam a lassulás ügyében ahol is a kövezkező megoldást találtam az ipv6 teljes tiltásására:

Ezzel meg lehet tudni hogy jelenleg engedélyezve van e: ip a |grep inet6

Majd a /etc/sysctl.conf file-ba a kövezkezőt kell beszúrni:

#disable ipv6

net.ipv6.conf.all.disable_ipv6 = 1

net.ipv6.conf.default.disable_ipv6 = 1

net.ipv6.conf.lo.disable_ipv6 = 1

Újraindítás után a fenti parancsal már látszott is hogy tiltva van az ipv6 használat.

Annyit azér megjegyeznék hogy semmilyen poztiív hatásr nem értem el ezekkel, de gondoltam leírom amit találtam, hátha valakinek segít valamiben.

 Mint legutóbbi bejegyzésemben írtam a Firefox  lassulását különböző beállításokkal orvosolnom sikerült. Ezen beállítások egyike volt az ipv6 tiltása. Ez a problémakör, most az ipv4 cím tartományok beteltekkor igen aktuálissá fog válni. Mi lesz ha várhatóan idén átállunk az új szabványra? Gondolom a Firefox már dolgozik a problémán, ezért ezen nem aggódom különösebben. Ami miatt viszont aggódom, az a Linux hálózatkezelése.

Régebben, mikor még 64 bites Ubuntuval nyomultam, már készítettem egy bejegyzést ami szerint a netezes Firefox alatt megdöbbentően lassú.

Akkor azt a megfigyelést tettem, hogy nem a net a lassú, mert más böngészők illetve más hálózati programok pattannak rögtön. A jelenség az volt, hogy pár másodpercig az url beírása után látszólag semmi nem történik, a modem semmilyen kérést nem kap, csak várakozunk, majd mikor megindul az aktivitás pikk pakk benn is van az oldal.

32 bites Ubuntun ezzel nem találkoztam a mai napig.

Ma itt a 32-es rendszeren is jelentkezett ugyanez a megmagyarázhatatlan jelenség. Hogy mitől jött elő nem tudom, mert én nem is szoktam ff-et használni, hanem Chormban nyomom, azonban feleségem inkább Firefox párti, és ő panaszkodott, hogy lassú a net.

Kicsit utánaolvastam a dolognak, és megtaláltam a megoldást. Csak azt nem értem mitől lett hirtelen lassú a Firefox? igaz nem nagyon szoktam elolvasni mik jönnek be a frissítés kezelővel, lehet az rántott le valami új lassító frissítést.

A lényeg ha valaki ilyennek találkozik, itt megtalálja az orvosságot:

http://www.ubuntugeek.com/how-to-fix-firefox-slow-problem-in-ubuntu-10-04lucid.html

Én ezeket bekattingattam és utána egyből pattantak az oldalak Firefoxban is.

Kicsit el voltam havazva. Ez tulajdonképpen dícséret a Linux számára, hiszen ez azt jelenti, hogy mindennapi munkám során hatákonyan tudom használni a rendszert, tehát kimondhatjuk, hogy alkalmas mindennapi használatra.

Voltak azért kissebb nagyobb problémáim amiket itt most csak említés szintjén teszek szóvá.

Lemondtam a Wine használatáról, mivel aránytalanul sok munka és erőforrás ráfordítással sem tudtam szinte semmit elérni vele. Tanulság, ha jönnek a gyerekek, legalább nem az én gépemet teszik tönkre, hanem feleságem Notebookját:)

Nagy problémám minap az volt, hogy miközben néztjük a megasztárt vagy x faktort vagy nem is tudom mit, véletlen a szemem a modem kijelzőire tévedt, és nagyon nem tetszett amit láttam, ugyanis folyamtosan valamilyen forgalmat jelzett, mikor nem is volt semmi aktivitás a gépen. Gyorsan odaültem hogy lebuktassam ezt a turpisságot. Gondoltam feltolok valami tűzfal programot, és jól megnézem mi forgalmaz a gépemen és milyen irányban. Kipróbáltam jópár tűzfal beállító programot de valahogy egy sem nyújtotta azt amire szükségem lett volna. Konkrátan egy olyat szerettem volna, mint Windowson a ZoneAlarm, hogy ha valami progi a hálózathoz fordul, akkor kapjak egy értesítést, hogy x-y progi netezni akar, és ha nekem ez nem tetszik akkor ezt a progit letilthassam, és utánanézhessek, hogy mi is ez, és miért akar a hálózathoz fordulni.

Na ilyet nem találtam. Kipróbáltam jó sokat, de azokban ilyen funkció nem volt, csak globális engedélyezés és tiltás volt bennük bizonyos protokolokra, valamint egyedi szabályokat lehetett hozzáadni. Miután a kimenő forgalmat blokkoltam, meg is szűnt az indokolatlan forgalmazás, de valahogy ezzel a globális tiltással nem voltam elégedett, én konkrátan tudni akarom, hogy mi generálja a forgalmat.

Kis keresgélés után találtam egy progit, ami nagyon jó statisztikákat ad a hálózati aktivitásról, most ennek a kimenetét elemezgetem.

Remélem rájövök idővel mi forgalamz folyamatosan a hálózaton, és remélem nem vírus tevékenységgel állok szemben.

Mivel a múltkori wine próbálkozásaimmal sikerült minimális előrelépést elérnem, ezért úgy döntöttem újra nekifutok.

Kicsit fórumozgattam, és azt láttam mindenhol a playonlinux appot ajánlják az élet megkönnyebítésére. Fel is toltam gyorsan. Ahogy néztem, ez kábé arról szól, hogy valaki vagy valakik kikísérletezték bizonyos játékokhoz, hogy milyen wine beállítások kellenek, és azokat osztják meg a playonlinuxon keresztül sorstársaikkal.

Megnéztem mikhez van már benne támogatás, és nagy örömmel vettem észre, hogy Starcraft2 és Fallout3 támogatott. Meg is örültem nagyon, gyorsan toltam is egy F3 telepítést. Tök szépen végigvitte az installt, sőt a start menübe is berakta a játékot. Elindítottam, és vártam a csodát. A játék pontosan addig jutott el, ameddig az én kézi próbálkozásaimmal eddig eljutott, de cserébe ugyanúgy átméretezte a felbontásr, és ugyanúgy nem tudta visszaállítani, tehát rendezhettem megint kézzel az ikonjaimat.

Sebaj, nekifutottam a Sc2-nek, mivel azt már több helyről hallottam hogy azt tuti el lehet indítani. Elindítottam a playonlinuxban a telepítést, ami szépen végig is ment, a start menübe ez is bekerült. Akkor jöjjön az indítás. Az eredmény egy nagy büdös nulla volt. A maximum amit elértem, hogy kaptam egy ablakot amiben elküldhettem a gyártónak a hibajelentést az sc2 elszállásáról.

Itt csendben jelezném, hogy a playonlinux úgy működik, hogy minden egyes játékhoz felhúz egy teljesen új wine verziót, és azt konfigolja magának. Vagyis egy játék egy windows, két játék két windows. Mire eluntam a probálkozást addigra kb 5 különálló wine volt feltelepítva a rendszerre. Na ez mi ha nem helypazarlás?

Mivel én egy rendkívül türelmes ember vagyok itt sem adtam föl. Találtam egy youtube videot, amin egy emberke lépésről lépésre elmutogatta hogyan kell elindítani az sc2-t linux alatt. Becsülettel végigcsináltam mindent, ami nem volt kevés idő, mivel ez is felrakott egy saját wine példányt, és ráadásul azt forrásból buildolva csinálta. Na mindegy kivártam. Indítom az sc2-t és lássunk csodát elindult!!!! Baromi szép volt az intro, nem szagatott, hang is volt teljesen elaléltam. Aztán jött az a pont ahol indulnia kellene a játéknak. Na itt természetesen lefagyott az egész, de azért vártam fél órát, hátha csak lassú, de amikor ezután sem ment tovább kilőttem killel. Ezek után akárhányszor próbáltam elindítani, soha nem sikerült, még az intróig sem eljutni. Természetesen a felbontást elbaszta, ami természetesen nem állt helyre, így rakhattam kézzel rendbe az asztalt.

Utolsó felvonásként megpóbálkoztam a Call of Duty 2-vel. Ez is playonlinux által támogatott. Felraktam, és el is indult. Ezen nagyon elcsodálkoztam ezért elkezdtem játszani. Jól is esett meg minden. Miután ráuntam, kilptem belőle, minek eredményeképpen az asztelom felbontása megint elmászott, tehát rakhattam helyre az ikonokat.

Következtettés, ha lenne még 10 - 20 órám amit hajlandó lennék erre elbaszni, és vennék egy terrabytos winyót, akár még lehetni is játszani Linux alatt.

Tegnap nagyon egyszerű dolgot szerettem volna megvalósítani, amihez szükség volt némi grafikai munkára is. Na ez volt az amit aztán jó két óra kínlódás árán sem sikerült megvalósítanom:)

Szükságem volt 3 ikonra az egyik készülő programomhoz. Mivel egyáltalán nem értek a grafikához, ezért előzetesen elmentem a cégem grafikus kollegájához egy kis tanulásra. A cél az volt, hogy van egy alkalmazás ikon amelyből kéne három verzió. Az egyik a sima ikon, a másik ugyanaz csak van rajta egy piros X, ugyanis ez lenne az alkalmazás leállító inkonja, valamint kéne egy ugyanilyen amin egy újraindítást jelképező kiegészítés van.

Gábor elmutogatta nekem hogyan kell ezt csinálni, és külön el is mentette nekem a leállítás és újraindítás layert, hogy ezután én is fel tudjam azt rakni tetszőleges inonokra. Egy alkalmazás ikonjára megcsinálta nekem, és kioktatott, hogy az elmentett különálló rétegeket hogyan tudom én majd más inonokra is rárakni.

Hazamentem és elkezdtem a melót. PostgreSql ikonra szerettem volna rárakni a layereket. Van is egy tökéletes postges ikonom a desktopon, ezért azt szerettem volna megnyitni. Mivel Photoshopom nincs Gimpel gondoltam ugyanolyan egyszerű lesz felrakni egy képre egy layert. Tehát gimp megnyitás majd desktop ikon bebrowsolása. Erre a gimp szól hogy ez nem egy kép. Mondom sebaj, megnézem az ikon tulajdonságaiban milyen filére mutat, és majd megnyitom azt. A desktop ikon properties ablakában erre vonatkozóan semmilyen infót nem találtam, de mivel még régebben rájöttem, hogyan lehet az ikont lecserélni, gondoltam onnan majd megtudom hol van a kép fizikailag. Na persze az új ikon választó file dialógus nem onnan nyilt meg ahol a jelenleg kiválasztott ikon helye van hanem a gyölértől. Így ez a módszer nem jött be. Ekkor eszembe jutott, hogy egy ilyen desktop ikon tulajdonképpen egy szövegfile a ~/Desktop mapában, gondoltam abban biztos benne van a kép elérése. Megnéztem, nincs benne.

Mondom magamban, ha nem megy szépen jöjjön a favágó módszer. Csináltam egy printscreent az asztalról. A linux egyből kérdezte, hogy vágólapra vagy filébe menjen a kép. Mondom vágólapra. Gimp indítás, majd beillesztés. Megjelent a homokóra darált rendesen de semmi. Kicsit vártam, semmi. Kimentem cigizni, mire visszajöttem már nem darált viszont nem is illesztette be a képet.

Na itt sem adtam föl, gondoltam megnézem a program telepítési helyén csak lesz valami icons vagy ilyesmi mappa,biztosan abban lesz. Elsőre megnéztem a /etc/pgadminban, nincs ott. Aztán keresgettem a /usr /usr/share-ben, ezekben sem volt. (itt jegyzem meg hogy nagyon idegesító hogy egy alkalmazás fájlai összevissza vannak szétszórva  arendszerben, és nem egy mappában van minden ami egy progihoz tartozik). Na itt erre ráunktam, és kiadtam egy keresést a pgadmin ikonra. Meg is lett a /usr/install-app/icons vagy valami hasonlóban.

Na gondoltam innen tiszta sor Gimpben megnyitom az ikont, egy rétegben ráraktam a grafikus által megcsinált átlátszó képeket. Frankón ott is volt a kis piros x az elefánt homlokán. Na mondom már csak annyi kéne hogy ezt levigyem a sarokba. Megfogtam az x-et tartalmazó layert és elkezdtem húzni a sarok felé. Bizonyos pozíciót elérve a rétegem eltűnt! Visszahúztam az elefánt homlókára, megjelent. Arra gondoltam, hogy így elhúzva a layert annak a széle esetleg kilóg az eredeti kép méretéből, de nem így volt, még rengeteg hely volt ott neki. Ezt a húzgálást játszottam egy ideig, majd kicsit szórakoztam a rétegek láthatóságával, bár tudtam nem ez a gond mert akkor kép közepén sem látszana.

Itt mivel már igen későre járt feladtam a harcot.

Mostanában egyre inkább azon szoktam aggódni, hogy meddig fogja bírni a 320Gb-s winyó a Linuxozást.

Ezelőtt nekem egy 40Gb-s volt amit 7 év aktív Windows használat során sem tudtam betölteni, Igaz nem játszottam és nem torrenteztem.

Valamelyik kezdeti postomban azon puffogtam, hogy milyen rossz a Linuxban-hogy azért szivat a csomagfügőségekkel, hogy nehogy feleslegesen feltelepítsen pár kilobites csomagokat, és minek szarakodik ilyenekkel mikor a manapság elterjedt tárolókapacitások mellett ez teljesen értelmetlennek tűnik. Ezt a nézetemet most is tartom, azonban ami miatt ezt a postot elkezdtem írni az az, hogy ezzel az elavult kapacitás spórolásosdival mennyire szembe megy a Linux másik nagyon idegesítő szokása, mégpedig a programok telepítése, ha azokat nem a csomagkezelővel rakja föl az ember.

Mert ugyebár mi történik ilyenkor? Leszedjük valahonnan majd kicsomagoljuk, valahogyan a fejlesztő által megálmodott módon telepítjük. Ennek eredményeként a file-rendszerben egy nem szabályozott, vagy számomra értelmezhetetlen szisztéma szerint milliónyi filét szétszór mindenfelé a filerenszerben, melyeket megtalálni és nyomonkövetni lehetetlen. Ha le akarnám szedni a programot akkor meg kéne kersnem millio könyvtárban millio bejegyzést, amire valami lista nélkül nem sok esélym van.

Szóval nem tudom ennek m ia módja, de az biztos, hogy pár hónapnyi Linuxozás után már több Gb-re rúg az az azonsíthatatlan és eltávolíthatatlan adatmennyiség, ami feleslegesen foglalja a helyet a winyómon.

A hétvégén úgy döntöttem, nem szeretnék mégegyszer úgy járni a vendég gyerekekkel mint múltkor, történetesen, hogy nem tudok egy épkézláb játékot a kezükbe adni, ezért eldöntöttem, hogy beüzemelem a Wine-t ha törik ha szakad.

Nem sikerült.

Szenvedtem, agonizátam fórumoztam órákat. Mindenhol volt mindenféle okosság de egyik sem vezetett eredményre. Ahogy néztem a Directx felpakolása nem egy triviális dolog, ezért ezzel kezdtem. Volt róla millio fórum bejegyzés, mindenféle segéd utility, mindenféle varázslat, persze mindenhol más volt az üdvözítő megoldás. Végül rengeteg próbálkozás után aszem valami winetricks vagy hasonló utility segítségével sikerült felrakni.

Ezután jött a dll-filék hergelése. Ez körülbelül olyan tortúra volt, mintha Windows alatt kézzel akartam volna megítni egy olyan windows registry filét, ami működik is. Namár most ez elég reménytelen próbálkozás lenne windowson, hát ugyanilyen reménytelen volt Linux alatt is.

A tesztalanyom a Fallout3 nevű játék volt. Minden hergelés után megpróbáltam elindítani, ami többnyire mindíg lefagyáshoz vezetett. Gyakran az egész X meghalt, ilyenkor konzolról tudtam csak kill-elni a processt. Nagyon zavaró volt, hogy mindíg átméreteződött az asztalom, ami után a Linux sosem tudott visszatérni eredeti állapotába, ezért kézzel kellett mindíg az ikonokat, és minialkalmazásokat a helyükre raknom. Ezt egyébként már más programoknál is megfigyeltem, hogy az ablak átméretezé utáni visszaállás elég nagy kihívás a Linuxnak.

Hogy összefoglaljam a dolgot, kb 5-6 óra befektetett munkával azt tudtam elérni, hogy a legelső play/options/exit képernyő után tovább ment a játék és elkezdett betölteni a play opció hatására, azonban itt teljesen meghalt, és semmi üzenet nem volt róla hogy mi a gond, egyszerűen lehalt az egész.

Szóval mivel láttam hogy a sok hergelésnek van látható hatása, mivel azért kicsit tovább jutottam a játék elindításában, úgy érzem, ha még 10-15 órát ráfordítással lehet hogy tényleg el lehet indítani valamilyen windowsos játékot. Kérdés csak az hogy megér ez nekem ennyit?

Az elmúlt hétvégén vendéggyerekek voltak nálam, akik nagyon megörültek, hogy új gépem van nem pedig azt a 7 éves őskövületet nyüstölöm már. Már tervezgették is mivel fognak játszani. Én kicsit próbáltam hűteni a kedélyeket, hogy ez egy Linuxos gép, és azért ezen nem biztos hogy fognak menni azok, amikkel ők szeretnének játszani.

Mivel játszik egy mai gyerek? Természetesen FPS játékokkal, lehetőleg minnék véressebbel. Fel is toltam nekik pár ilyen stílusú game-t amit a repoban találtam, meg kicsit keresgettem a neten és onnan is leszedtem pár Linuxos játékot.

Kipróbálgatták amiket felraktam, de úgy vettem észre, nem nagyon tetszettek nekik ezek a játékok. Van egy nagy kedvencük amivel mindíg játszottak, ha nálunk voltak, azt megpróbáltam nekik felrakni vine-val. A telepítés nem ment végig valami hiba miatt, szóval ezt kihagytuk.

Ezután a CounterStrike-ot pedzegették. Gondoltam az tuti van Linuxra is hát lekapom gyorsan. Nem volt Linux verzió, a vine-t ajánlották fórumokban. Leszedtem, vine-val telepítettem, de índításnál meg sem nyekkent.

Ezek után a gyerekek már nem érdeklődtek az új gép iránt, és inkább a feleségem Notebookját nyüstölták egész hétvégén, és a csodás új masinára rá sem néztek. Aztán miután elmentek volt egy jó két órás köröm mire a notebookot rendberaktam, mivel az céges gép, és hétfőn kellett a munkára:)

Szóval a lényeg az szerintem, hogy ez egy tökéletes példa volt arra, miért nem terjed a Linux. Teljesen elfogulatlan operációs rendszerekről mit sem tudó tesztalanyaink igen hamar egyértelműen a Windows használat mellett tették le voksukat.

Kettővel lejjebb azt írtam, hogy a RabbitVCS a nem lokális repositorykra kötött könyvtárakhoz felkiáltójelet rak.

Ezt a megállapításomat szeretném koorigálni. Nem a fent vázolt okból van ott felkiáltó jel, hanem azért mert a mappa lokális módosításokat tartalmaz, amit commitolni kéne az SVN szerverre. Ezekből is az erősödött meg bennem, hogy ez nagyon okos és hasznos kis alkalmazás.

A napokban szép lassan, ahogy időm engedi, egy java programot fejlsztgetek amely Linuxos parancsokat szeretne használni.

A következp problémák merültek fel:

Java-ból a már megszokott módon Runtime on keresztül futattnám a parancsokat, azonban azoknak egy része látszólag lefut, azonban nem történik semmi. Hivatalosan ha valami hiba van, mondjuk nem létező parancsot futattnék akkor kivételt kéne dobnia az alkalmazásnak, ami nem történik, tehát a parancs valószínűleg jó. Ha a parancs jó, de annak során lép fel valami hiba, akkor elvben a process OutPutStream-jén vagy ErrorStrem-jén kellene valaminek keletkeznie, amiből megállapítható lenne mi a gond. Ilyenek persze nem keletkeznek ezért fogalmam sincs mit ronthatok el. Most kaptam egy olyan tipet, hogy figyeljem az exit kódját a processnek, mert azt biztosan be kell hogy állítsa a program, míg az ErrorStream használatában korántsem lehetünk biztosak, mert az implementáció függő. Szóval itt érzek némi következetlenséget, de remélem az exit kód majd segít. Igaz ebből azt nem tudom megállapítani mia hiba, de legalább látom, hogy van e.

A másik probléma akkor merült föl amikor arra gondoltam, hogy esetleg a programomnak nincs jogosultsága a programokat futatni, és ez az üzenet nyelődik el valahol. Ezért arra gondoltam, hogy lebuildolom a progit, és majd a futtatható állományt sudo -val elindítom, hogy tutira legyen jogosultsága a műveletekhez.

Meg is probáltam azonban a jar - filét futtatva hiba üzenet kaptam már a program indulásakkor hibát dob. Nem a programom, hanem a java dobja a hibát mert nem tudja inicializálni magát. Azt mondja, hogy nem tudja megállapítani a working directoryt. Kicsit kísárletezgettem, és kiderült hogy konzolról semmilyen java parancs nem működik, még a java -version sem. Minden ezt a working directory hibát dobja.

Ez valami környezeti változó probléma lehet, amit kis fórumozgatás után sem tudtam feloldani, bár még nem szenteltem neki sok időd, mivel ezzel tegnap éjfélkor szembesültem. A lényeg az hogy Windosban telepítve a Java SDK- soha ilyesmivel nem kellett szarakodnom, szóval most megint pár óra fórumozás jön, hogy Linux alatt is rendesen be tudjam állítana a Java-t.

Ui: Amúgy a java biztosan rendesen fen van a gépen, mert az IDE-k futnak, az IDE-kben az alkalmazások is futnak, tehát a NetBeans és az Eclipse tudja mit kell beállítani, ők tudják azt amit én majd pár óra fórumozás után fogok megtudni.

Tegnap megváltoztattam a bejelentkezési jelszavamat. Súlyos hibának bizonyult. A bejelentkezéskor nem is volt semmi gond, azonban igen gyakran kaptam ezután a pofámba egy olyan promptot, hogy adjam meg a jelszavamat a kulcs menedzserhez, ugyanis az nem stimmel. Miért nem stimmel? Nem kellett nagy ész hozzá hogy rájöjjek, hogy ide a régi jelszavamat kell megadni. Eléggé bosszantott a dolog, ezért szokás szerint kicsit forumozgattam. A Gnome-ban van valami fogyatékosság, ezért nem tudta megváltoztatni a kulcs menedzser jelszót, ez derült ki. A megoldás az lett, hogy updatelni kellett a kulcs menedzser appot, majd ebben valami faramució helyen, context menüből lehetett elérni a jelszó módosítás funkciót, ahol meg kellett adnom ugyanazt a jelszót, amit megadtam a loginkor. Nem nagyon tetszett a dolog, de ez van.

Volt tegnap egy nagy felfedezésem. A neve RabbitVCS aszem. Nagyon hasznos kis alkalmazás, ami beépül a file menedzserbe, és kontext menüből teszi elérhetővé bármelyen állományra az általam már a fejlesztőkörnyezetekben megszokott összes verzió követéssel kapcsolatos funkciót. Nem sokat foglalkoztam még vele, de elsőre nagyon hasznosnak tűnik. Egyetlen kis negatívumot vettem észre, persze lehet kis utánajárással ennek is meg találnám a magyarázatát, miszerint a nem lokális svn szerveren verziókövetett állományokhoz valamiért piros felkiáltójelet tesz a file menedzserben.

Az elmúlt időszakban nyaralni voltam, ezért nem sokat foglalkoztam a kis kedvencemmel.

Hogy visszarázódjunk kicsit, megemlíteném, hogy tulajdonképpen amióta 32 bites Ubuntu van fent a gépemen, azóta szinte teljesen elégedett vagyok. Ismerőseim közül sokan kételkednek abban hogy sokáig fogom ezt a rendszert így használni, de én egyelőre még mindíg bizakodó vagyok.

Az utóbbi időben az első Linuxos konfig programommal szórakoztam, ami az SVN repositoryk adminisztrálását könnyítené meg. Elég jól haladok, és éppen ezért itt visszatérnék a régi vesszőparipámra, hogy ha ilyen egyszerűen meg lehet írni egy adminisztrációs programot nekem, aki tul képpen nem nagyon ért se a Linuxhoz, se az svn-hez (de ez lehetne számtalan más alkalmazás is) akkor azok akik értenek hozzá, miért nem írnak egyszerű grafikus beállító felületeket minden programhoz, miért riasszák el a potenciális felhasználókata a Linux használatától azzal, hogy állandóan konzolon kell varázsolni? Nekem aki mint följebb írtam, aki nem értek a dologhoz, egy ilyen progi megírása kb két embernapot vesz igénybe, akkor egy hozzáértőnek ez szerintem pár órájába telne, és biztos vagyok benne, hogy sok kezdő Linuxos áldaná a nevét.

Amire majd kiváncsi leszek, mivel sosem csináltam ilyet, hogy ha kész lesz a program, milyen nehézségek árán tudom majd azt becsomagolni valami elfogadható formátumba, hogy telepíthető legyen, és vajon, be tudom e rakni a start menübe a telepítővel, vagy az tényleg annyira nehéz  dolog, hogy azért mellőzi olyan sok linuxos program.

Így egy kicsit elgondolkodva ezeken a dolgokon arra gondoltam, hogy lehetséges, hogy ez desktop ikon, és start menü probléma azért ilyen mostoha gyerek, mert grafikus környezet és distribució függő dolgokat kell hergelni? Esetleg nem ugyanaz a mechanizmus mondjuk Gnome-ban és KDE-ben? Mert ha ez így van, és a distrók, és a grafikus környezetek ennyire nem rendelkeznek szabványos interfészekkel, akkor én azt súlyos tervezési hibának tartanám.

Na majd meglátjuk.

Az elmúlt napokban nem nagyon szórakoztam a Linux rejtelmeivel, mert inkább dolgoztam. Hozzáteszem, hogy Linux alatt és nagy megelégedéssel.

Kissebb problémáim akadtak az asztali minialkalmazásokkal. Mint említettem a Gmail screenletet nem tudtam lekapcsolni. Ezt időközben sikerült megoldani, de megoldást ismét nem tudok mondani, hanem rengeteg próbálozás után egyszer csak a bootolás után nem jelent meg. A másik problémám ebben a témakörben, hogy login után nem mindíg indulnak automatukusan az automatikus indulásra beállított screenletek. Ha rányomok ilyenkor arra hogy minden screenlet újraindítása, akkor rendben el is indulnak. A harmadik problémám az volt, hogy van a Stock nevű screenlet amit mint devizahiteles ember mindenképpen szerettem volna elindítani, hogy mindíg lássam az árfolyam alakulását. Ez a screenlet a yahoo finance szolgáltatáshoz kapcsolódva szerzi meg az adatait. Az volt a gondom, hogy minden beállítás módosításkor irtózatosan belassult az egész screenlet keretrendszer, többször teljesen le is fagyott. Egy kis türelemmel azért sikerült beállítanom, így most ez is megy. Szóval nem nagy negatívum, végül is egyszer kellett megcsinálni és azóta szépen megy.

A másik nagy szívásom az a subversion server beállításaival volt. Nem tudom, hogy ez Linux vagy svn probléma e. Történetesen az Ubuntu fórumon talált igen korrekt leírás alapján próbáltam meg felkonfigolni a szervert. Az első próbálkozásom ment is simám, örültem is nagyon. Miután megvolt az első próba, szerettem volna akkor már az éles konfigurációt összeállítani. Itt jöttek a problémák. A repo létrehozásával nincs semmi gond, azonban amikor több projectet szerettem volna felvenni, az a project amit kísérletezésre használtam semmi képpen nem akart menni. Az volt a gondja, hogy szerinte ez már létezik egy másik címen. Legjobb tudomásom szerint, és ezt minden fórumos keresésem is megerősítette, ha le akarok szedni egy repositoryt akkor csak le kell törölnöm a könyvtárat ahol található. Én igy is cselekedtem, azonban hiába hoztam azt létre újra és kötöttem be az apache-ba mostmár a tánylegesen használni kívánt helyre, mindíg azt az üzenetet kaptam, hogy az már létezik más url-n. Tehát valahova az be lett jegyezve, de semmi olyan parancsot nem találtam amivel azt meg lehetne szünteti, valamint a filerendszerben kereséssel sem találtam semmi arra utaló jelet, hogy ez valahova máshova bekerülne, és a fórumokon sem találtam semmilyen információt ezzel kapcsolatban. Végül is arra jutottam, hogy azok a projectek amelyek egy előzetes próba miatt ezta hibát dobták, le lettek törölve, majd újra létre lettek hozva. Ezután a hibát továbbra is dobták, azoban a repositoryk jól működtek ennek ellenére. Simán tudtam őket használni, bármilyen svn kliensel.

Itt azért felemlegetném egy régi vesszőparipámat, hogy az ilyen dolgokra a Linux közösség miért nem tud valami guit összedobni, hogy ne kelljen ezt a rengeteg konzolos parancsot kiadni minden egyes repo létrehozásához? Egy ilyen GUI elkészítése egy napot se venne igénybe, és nagyban megkönnyítené nagyon sok alkalmazás használatát.

Mikor ez így felmerült bennem el is dönöttem, hogy megírom az első Linuxos programomat, ami konkréten egy snv repoitory manager program lesz. Ha megvan majd publikálom.