Az elmúlt időszakban nyaralni voltam, ezért nem sokat foglalkoztam a kis kedvencemmel.
Hogy visszarázódjunk kicsit, megemlíteném, hogy tulajdonképpen amióta 32 bites Ubuntu van fent a gépemen, azóta szinte teljesen elégedett vagyok. Ismerőseim közül sokan kételkednek abban hogy sokáig fogom ezt a rendszert így használni, de én egyelőre még mindíg bizakodó vagyok.
Az utóbbi időben az első Linuxos konfig programommal szórakoztam, ami az SVN repositoryk adminisztrálását könnyítené meg. Elég jól haladok, és éppen ezért itt visszatérnék a régi vesszőparipámra, hogy ha ilyen egyszerűen meg lehet írni egy adminisztrációs programot nekem, aki tul képpen nem nagyon ért se a Linuxhoz, se az svn-hez (de ez lehetne számtalan más alkalmazás is) akkor azok akik értenek hozzá, miért nem írnak egyszerű grafikus beállító felületeket minden programhoz, miért riasszák el a potenciális felhasználókata a Linux használatától azzal, hogy állandóan konzolon kell varázsolni? Nekem aki mint följebb írtam, aki nem értek a dologhoz, egy ilyen progi megírása kb két embernapot vesz igénybe, akkor egy hozzáértőnek ez szerintem pár órájába telne, és biztos vagyok benne, hogy sok kezdő Linuxos áldaná a nevét.
Amire majd kiváncsi leszek, mivel sosem csináltam ilyet, hogy ha kész lesz a program, milyen nehézségek árán tudom majd azt becsomagolni valami elfogadható formátumba, hogy telepíthető legyen, és vajon, be tudom e rakni a start menübe a telepítővel, vagy az tényleg annyira nehéz dolog, hogy azért mellőzi olyan sok linuxos program.
Így egy kicsit elgondolkodva ezeken a dolgokon arra gondoltam, hogy lehetséges, hogy ez desktop ikon, és start menü probléma azért ilyen mostoha gyerek, mert grafikus környezet és distribució függő dolgokat kell hergelni? Esetleg nem ugyanaz a mechanizmus mondjuk Gnome-ban és KDE-ben? Mert ha ez így van, és a distrók, és a grafikus környezetek ennyire nem rendelkeznek szabványos interfészekkel, akkor én azt súlyos tervezési hibának tartanám.
Na majd meglátjuk.
