Több mint egy hete van fent a gépemen az Ubuntu.
Hegvettem az új vasat azzal a reménnyel, hogy majd milyen gyorsan és könnyen tudok rajta dolgozni. Ehhez képest az elmúlt egy hétben egy sor kódot nem írtam, de cserébe minden nap szívtam valamivel. Soha ennyi fórumot nem olvasgattam mint mostanában. Azt sem mondhatjuk, hogy nem végeztem előtanulmányokat, hiszen a régi gépem elég sokáig kísérlezetgettem az Ubuntuval, hogy mire megjön az új gép legyen kellő tapasztalatom. Most azonban ott tartok, hogy minden éjszakám fórumozással, és kínlódással telik, mikor millió értelmesebb dolgom is lenne.
Úgy döntöttem, hogy ma felrakok egy 32-bites Ubuntut a mostani 64 es helyett, de ha azzal is ennyi nyűgöm lesz, akkor jön a format és a Windows. Igaz, hogy a Windows pénzbe kerül de ha kiszámolom mennyi munkaórám ment el eddig arra hogy az operációs rendszert működésre bírjam, akkor kijönne, hogy jócskán jobban jártam volna ha megveszek egy Windows 7-et és már javában fejleszthetnék = pénztkereshetnék.
Itt azért vannak fentartásaim azzal kapcsolatban, hogy miért van 64 bites arhitektúrám ha nem tudom kihasználni, mert a 64 bites op rendszer egy kalap kutyagumi. Előre látom mennyire fogok örülni, ha elérem a címezhető memória határát, és majd megint a 64 bites Ubuntuval kell szívnom(bár bízom benne addigra valamit fejlődnek a fiúk ezen a téren). Arra sem negyon lehet hivatkozni, hogy a 64 bit olyan nagy újdonság hogy nincs még rá kiforott megoldás, hiszen ezek a processzorok azért jó pár éve a piacon vannak már.
A másik ami nagyon tetszett az Ubuntu weblapján, hogy azt írja a 64 bites desktop verzióhoz, hogy nem ajánlott minden napos használatra. Akkor meg miért hívják DESKTOP -nak????? Ha nem tudnak megírni normálisan egy 64 bites mindennapi használatra alakalmas rendszert, akkor mondják azt hogy szóri fiúk de 64 bites rendszer csak server verzióban létezik, de ne nevezzék akkor DESKTOP-nak az általuk sem válalható rendszert.
Szóval feltolok egy 32 bitest de ha a legkissebb problémám is lesz akkor jegelem a Linuxos projectet.
